City (várható folytatás 2010 szeptemberében)

akciókutatás, komplex színházi nevelési projekt, 3x180 perc
A projektet a 16-20 éves korosztálynak ajánljuk!

City-üzenet - a 2008/2009 évi kutatás alapján

A 2008/2009-es tanévben új projektünk 3x180 percben tartalmaz osztálytermi színházi nevelési foglalkozást; ezen túl mindhárom kutatási terepen lesz bevezető drámafoglalkozás és visszacsatoló projektértékelés is.

A középiskolás korosztály számára dramatizáltuk Alessandro Baricco City című regényét, amely állandó keretéül szolgál az általunk vizsgált témáknak. A másság és sokféleség elfogadásán keresztül, az elmagányosodással és a szélsőséges egoizmussal szembeni küzdelem vállalásának lehetőségeit kutatjuk, fiatal játszóinkat Gould - egy amerikai tizenéves, sehova se tartozó, különleges képességekkel rendelkező kisfiú - élettörténetébe helyezve.
Az egy tanévet átfogó színházi nevelési projektben vizsgáljuk, vajon a tizenévesek milyen anyagi és szellemi fogyasztói kultúrát alakítanak ki, milyen értékeket követnek, vagy sajátítanak el, hogyan viszonyulnak rendkívül gyorsan változó, globalizálódó világunk legújabb társadalmi problémáihoz.

A foglalkozások az alábbi kulcsszavak köré szerveződnek: bizalom, egymásért való felelősség, manipuláció, fogyasztói társadalom, fogyasztói kultúra.

Tanulói visszajelzések

„Rájöttünk, hogy különféle nemzetek, csoportok különböző módokon cselekednek, és ezt nem kell zokon venni (nekik fontos lehet az, ami másoknak bántónak tűnhet)”

„Az egész értünk van, nem ellenünk. Sok mindent megtudunk egymásról, és értékes időt töltünk együtt. Ha tehetném, minden diák órarendjébe beiktatnék egy ilyen tantárgyat!” (D, 18)

„...ez a projekt arra késztetett bennünket, hogy együtt dolgozzunk és gondolkodjunk, és mindenkire odafigyeljünk! Nagyon élveztem, hogy együtt dolgoztam olyan osztálytársaimmal, akiket nem ismertem túl jól, és megismertem a gondolkodásmódjukat.” (B, 18)

„...a diákoknak néha meg kell állniuk, hogy magukba nézzenek és elgondolkodjanak rajta, hogyan tudnak, és hogyan kéne élniük a Nagyvilágban.”

„A foglalkozáson megpróbáltunk belenézni egy őrült srác fejébe a darab és más kreatív játékok segítségével, és lenyűgözött, milyen gazdag az osztálytársaim fantáziája és lelke. A harmadik kérdésre válaszolva: szerintem ez volt az a foglalkozás, ami megváltoztatta az osztálytársaimmal való viszonyomat, és – bár természetesen korábban is tiszteltem őket – most még inkább felnézek rájuk.”

„Lehetőséget kínál, hogy kifejezd, sőt kipróbáld magad és elmondd az elképzeléseidet, gondolataidat különféle kérdésekről.”

„Új szemszögből mutatta meg a világot, bár néha fárasztónak, sőt egyszer-egyszer idegesítőnek találtam.”

„Ami nekem személy szerint tetszett ebben a programban, az az, hogy szokatlan témákban használhattuk a kreativitásunkat, és hogy együtt kellett működnünk. Ez nagyon fontos volt számomra, mert hajlamos vagyok azt gondolni, hogy az én elképzeléseim a legjobbak, és nem fogadom el mások véleményét.” (Zs, 18)